Little Black Lambs

Hello!

Szóval, ezt az úgymond "blogot" azoknak írom, akik egyszerű tinédzserek/idősebbek/emberek. Akik úgy érzik, hogy teljesen kilógnak a sorból. Akik nem találják a helyüket, és akármit tesznek, úgy érzik ez egyre rosszabb. Persze lehet, hogy idetalál pár önbizalomban dúskáló személy is. Nekik is csak azt tudom mondani, hogy biztos vannak sötétebb napjaitok, mikor ezt olvasva talán erőt nyertek. 

Nem hiszem, hogy én önbizalomhiányos személy lennék, de néha azért én is kételkedem magamban. A kinézetemben, a személyiségemben, a döntéseimben. De ez normális! Azt a kort élem, mikor ilyennek kell lennem! Mikor próbálgatod a szárnyaidat és próbálod megtalálni önmagadat.

Egész életemben feltettem magamnak a kérdést, hogy ki vagyok én? Mi a célom az életben? 

De rájöttem, hogy ezt az élet hozza. Csupán azt kell tenned, amitől jól érzed magad (törvényes keretek között!!!) és amitől úgy érzed, közelebb kerülsz ahhoz, amit úgy neveznek "én". 

Néha nehéz. Például, ha tetszik nekünk valaki, olyanok akarunk lenni, aki tetszik neki. Megváltoztatjuk az öltözködésünket, a ruháinkat, a személyiségünket. És ez lök olyan mélyre, hogy már azt sem tudod, ki vagy. 

Igazából azt hiszem a napjaimmal kapcsolatos bölcseleteimet akarom megosztani veletek. Hogy esetleg tanuljatok a hibáimból... Persze, én is szívesebben tanulok a másikéból. 

A lényeg, hogy szerintem a kifejezés, mint "Megtalálni Önmagad" pontatlan. Egy életen át kutatjuk, kik vagyunk, mikre lennénk képesek. És ezt egyedül sose fogjuk meglelni. A szeretteink, a családunk, a barátaink, a szerelmünk vezet minket az úton. 

Ők segítenek megtalálni önmagunk.