Nos, igen, még nekem is vannak olyan napjaim, amikor szívem szerint ki se kelnék az ágyból, vagy nem csinálnék semmit.
A mai napnak is ilyennek kellett volna lennie. De én hülye kikeltem az ágyból!
Szóval, kezdjük az elején! Ha egy napod folyamatos érzelmi hullámvasúttá válik azonnal húzz haza és aludj!
Például, ha tetszik valaki és miatta vagy ilyen, az szívás. Nagyon nagy szívás. Ezért is igyekszem azt az elvet vallani, hogy ne ess szerelmbe, míg a srác/lány nem zúg beléd. Na, igen. Ez a lehetetlen kategória. Lehetetlen főleg, ha az adott lány/srác olyan szép/helyes, kedves, vagy éppen olyan, hogy azzal levegyen a lábadról.
Gyűlölöm az érzést, hogy a lelki állapotomért nem csak én vagyok a felelős. Hogy nincs teljes kontrollban a testem, az agyam és a szívem. Nem szeretem. Ha mást nem is, magamat irányítani akarom. Tudni akarok egy biztos pontot az életemben, és, ha ez már én magam sem lehetek, akkor mégis miben bízhatok?
Én akarom irányítani magamat. A saját magam ura akarok lenni. És, ha nagyon erősen próbálkozom... akkor se megy.
Akkor leszek boldog, ha látom. Akkor érzem rosszul magam, mikor rám se néz. Jól érzem magam, mikor rám mosolyog, és rosszul, mikor úgy érzem azt se tudja, hogy a világon vagyok. Talán nem is tudja...
De sok minden segít abban, hogy erről megfeledkezzek. A családom, a barátaim és a fura emberek a metrón, akik valami (talán láthatatlan?) dologhoz beszélnek út közben. Ezek mind segítenek a kontroll visszaszerzésében. Minden apró szépség ebben a világban képes egy kicsit elterelni a figyelmemet. És igen, van, ami rá emlékeztet, de nem minden. Nem is kell!
A lényeg, hogy ne ő irányítson engem.
Mert nálam a kontroll.
Mégis, néha borzalmasan jó érzés elengedni...
