Apró dolgok tehetnek boldoggá. Egy átlagos napon a kedved lehet annyira rossz, hogy arra gondolj: Oké, na, most inkább elsüllyedek! És ekkor jön egy pillanat.
Egyszer, még nyolcadikos koromban egy délutáni matematikaverseny után (ne titulálj kockának, utolsó előttiek lettünk kb. 25 csoport közül) kint vártam anyukámra, hogy értem jöjjön. Közben eleredt az eső, de egész jó idő volt, így olyan, mint kapucnis pulóver/esernyő, meg se fordult a fejemben. Így álltam a szemerkélő esőben és már alig vártam, hogy hazajussak. Ekkor egy szemben parkoló autóból kiszállt egy lány. Mosolygott, kezében egy esernyővel. Arra gondoltam, hogy milyen jó neki, hogy van nála.
De ekkor mellém lépett és felém tartotta. Mondta, hogy látta, nincs nálam semmi, az eső pedig esik... így gondolta inkább kiszáll. Ő a húgára várt, és mikor a lány megérkezett elindult vissza a kocsihoz, de az esernyőt nálam hagyta. Azt mondta, hogy ráérek visszaadni. Ebben a pillanatban gördült be anyu a kis utcába, így vissza tudtam adni a lánynak az esernyőt még aznap.
Ezt a történetet sose felejtem el, mert megmelengette a szívemet (tanulság: MINDIG LEGYEN NÁLAD ESERNYŐ!!)
Ma pedig pár barátommal elmentünk enni valamit egy gyorsbüfébe, és megismerkedtem az egyik barátom barátjával. Állati kedves, jó fej, és közvetlen. Nagyon jót beszélgettem vele. Talán furcsán hangzanak az ilyen "hirtelen" megismerkedéseknél, de szeretném, ha barátok lennénk.
Vannak barátaim, de nem sok. És igazából, ebbe nem számoltam bele a kétszínű embereket, akik a barátaimnak mondják magukat, közben meg kibeszélnek és ki nem állhatnak.
Szóval, ezzel csak annyit akartam mondani, hogy egy kedves kis gesztus, egy esernyő, vagy egy tál sültkrumpli is lehet az az apróság, ami örömet csempész a napodba. Lehet, hogy ezeket nem ismered fel és csak mosolyogsz rajta egyet, de akkor is ott vannak. Minden napban van egy kis apróság, ami szebbé tesz mindent.
Ezekért az apróságokért néha megéri rossz kedvűnek lenni.
