Ha arra gondolok, hogy én hogy élem az életemet egyszerű dolgok ugranak be -> ugyanúgy, ahogy a környezetemben élők.Igazából az Általánosban nagyon sok mindent utáltam; a kétszínű barátokat, a libákat, az engem bántó embereket, és azokat akik azt hitték, hogy jobbak nálam. Igen, ilyeneket sajnos még mindig ismerek. Azokra a "menő gyerekekre" gondolok, akik azt hiszik bármit megtehetnek, csak azért, hogy nekik jobb legyen. Igazából, most egész jól érzem magamat. A Gimnázium sokmindenre jó:1. Végre igazi barátokra leltem!Olyanokra, akiknek bármit elmondhatok, tudom, hogy másnap nem hallom vissza 20 rám - a semmiért- megsértődő embertől. 2. Állati jó arc a legtöbb tanárom!Igen, itt is van olyan, aki annyira nem szeret engem, és akinek nem vagyok a szíve csücske, de különös mód nem szivatnak szándékosan, nem iratnak azért röpdogát, hogy hallják a halálhörgésed. Megértőek és kedvesek. (Némelyikük még állati vicces is).3. Kicsit felnőtebbnek érzem magam!Úgy érzem, hogy sokmindent megtehetek. Sokkal többet járok el a barátaimmal enni, vagy moziba, iskolai programokra, ilyesmik. A szüleim is jobban bíznak bennem, sokkal szabadabban mozgok.4. Oooh igen, a fiúk is!Vannak helyes fiúk. Van olyan, aki tetszik. De az igazság az, hogy most még csak simán barátokat akarok, jól érezni magam. Szóval, a lényeg, hogy itt sokkal jobb. Szabadabb vagyok, boldogabb és igazából magabiztosabb is. És jelenleg ennek örülök a legjobban. Hogy egy kicsit felnőttem.
