Nos, igen. Minden gimnáziumban, bárban, vagy közösségben vagy egy különleges személy, a Méhkirálynő. Mindenki azt teszi, amit ő mond, hiszen ha ellenkezel annak az eredménye kiutasítás. Pont, mint a középkorban. Elveszik a földjeidet, a rangodatés meghurcolnak.
Felismerni egyszerű őket, hiszen már majdnem egy külön fajba tartoznak. Tökéletesek, gyönyörűek és magabiztosak. Mindenkit vonz a magabisztosságuk. Én is ismerek egy ilyen lányt.
Idővel, sok idővel, egy olyan lány, mint én kiszúrja az utána loholókat. Az igazság az, hogy sok Méhkirálynő azt se tudja, hogy ő az uralkodónő. Néha időbe telik, míg leesik nekik, és még annál is ritkábban (ez a legritkább eset) amikor egy ilyen szépség még kedves is, és az alattvalóit nem kis méhecskéknek, hanem embernek gondolják. Na. Ezeket egy idő után agyontaposság azok a Méhkirálynők, akik hagyának néznek. Szóval, mit is kéne választanunk? Tehetünk egyátalán valamit? Ha igen, szóljatok, mert az elmonyás kezd kicsit sok lenni nekem. Pedig én azt hiszem a kedvesebb fajtából való vagyok. De tudjátok, egy szelíd kiscicának vannak ám éles karmai... nagyon éles karmai és fogai.
